Sokan írtok, ismerősök, még ismeretlenek, érdeklődtök a várandósságról, szülésről, védőnőről és minden másról babatémában. Úgy gondoltam hasznos lesz, ha  a leggyakoribb kérdésekre válaszul összeszedem tapasztalataimat, megosztom itt a blogon, hogy áttekinthetőbb legyen, mint egy facebook beszélgetés 🙂

Többen kérdeztétek, hogy készültünk-e a babaprojektre, mennyi idő alatt sikerült, mit gondolok érdemes-e elmenni hormonkezelésre?

Én úgy gondolom, egy baba akkor jön, amikor itt van az ideje. Mi nem álltunk rá a babagyártásra, sőt, úgy voltunk vele, hogy azért egy kicsit vigyázunk is azokon a napokon, amikor a legvalószínűbb, hogy megfogan. A kapcsolatunk kezdetén beszélgettünk róla és mindketten úgy gondoltuk, hogy ha jönni akar, akkor úgyis jön, mi pedig örömmel fogadjuk.
Hogy mennyi idő alatt sikerül? Már a kérdésfeltevés is azt sugallja, hogy ez egy teljesítendő feladat, amit meg KELL csinálni, amit véghez KELL vinni és lehetőleg mihamarabb. Tényleg? Egy baba tényleg egy kipipálandó tétel a feladatlistán? Ugye, hogy nem 🙂 Csak lazán, hiszen ez most még a kettőtök ideje, adjátok meg a módját.

Én semmiképpen nem szednék hormonokat, mert szerintem, ha nem jön, akkor annak oka van. A természet híve vagyok és a természetben sem rohangálnak a kutyák, macskák, szarvasok, medvék, oroszlánok hormoninjekcióval. Persze valószínűleg segít a cél gyors elérésében, de nem oldja meg azt, amiért nem jön a baba, legfeljebb rákényszeríti a szervezetet, hogy „de akkor is lesz, ha készen állsz, ha nem!”

“De nem sikerül!” Ezt én inkább így mondanám: “még nem fogantam meg”. Érzed a különbséget?

Nem feltétlenül rossz, negatív, ha még nem jön, ennek számtalan oka lehet. Lelki oldalról közelíteném meg. Megerősíteném a női, befogadó oldalamat, meditálnék a babára/babával, hogy örömmel fogadjuk, ha úgy dönt, hogy érkezik, szeretni fogjuk, hogy várom az anyaságot, befogadom a párom. Fantáziálnék arról, hogy milyen lenne anyukaként, ezek a fantáziálások nálam meditatív jellegűek. Heverészek valahol és álmodozom. Szerintem

nagyon fontos megadni az időt az álmodozásra, ez mind „hasznos” idő, pedig mennyiszer halljuk, hogy álmokból nem lehet várat építeni. Szerintem lehet, legalábbis az álom lehet a vár tervrajza, az álom hívhatja életre a vár megépítésének akarását.
Szoktátok kérni, hogy ajánljak meditációt, nos, ha meditációról van szó, akkor nekem Gyurkó Zsolt a válaszom 🙂 Az első meditációja alatt felismertem, hogy ott kell hagynom az akkori munkahelyemet, mert nem arra vezet a boldogsághoz vezető utam, nagyon nagy hatással volt rám! Egy témába vágó meditációja: https://spirit.hu/ano-tancameditacio.html. Az oldalán elérhető számtalan ingyenes tartalom, így azokkal is kezdheted, nem fogsz csalódni!
Megnézném, hogy milyen félelmeim vannak a baba érkezésével kapcsolatban. Szerintem nagyon ritka az, ha valakinek nincsenek félelmei. Azt tapasztaltam, amikor a környezetünk megtudta, hogy kisbabánk lesz, hogy mindenki elkezdte hangoztatni a saját félelmeit vagy nekünk szegezett kérdés formájában, vagy véleménykinyilatkoztatásként. A történethez kiegészítő info, hogy én 24, a párom 26 éves volt a fogantatáskor, én a saját vállalkozásom beindítása előtt, a párom pedig éppen készült kiszállni az akkori projektjéből, mindemellett anyagilag biztonságban éreztük magunkat. Nos közeli és távoli ismerőseink félelmei: „Nem lesz ez korai?” „Hogyhogy megtartjátok?” „Szerintem el kéne vetetniük!” „Mi lesz, ha Dani rájön, hogy ezt mégsem akarja és otthagy a babával?” „Miből fogunk élni? Egy baba sokba kerül.” „Mi lesz, ha ezért fogtok elválni?” „Mi lesz, ha rájöttök, hogy mégsem együtt akartok élni, hiszen még nem vagytok olyan régóta együtt?” „Gyerekek vagytok még ehhez.”

Nos látható, hogy számos félelmet szegeztek nekünk, amiken kevésbé kiegyensúlyozott napjaimon remekül felhúztam magam. Nekem azonban teljesen más félelmeim voltak, amin dolgoznom kellett: Jó anya leszek-e? Ugye sosem fogom elveszteni a fejem annyira, hogy megüssem, hiszen engem vertek jópárszor, és ugye a minták… Ugye nem fogom lelkileg terrorizálni, mindig le tudom majd vezetni a felgyülemlett feszültséget máshogy és nem rajta? Mi lesz, ha depresszióba esem és képtelen leszek ellátni?

Szerintem érdemes megvizsgálni ezeket a félelmeket, dolgozni velük. A szülővé válás terepet ad a komoly önismereti munkára, ezt érdemes kihasználni. Nekem sokat segített és nagyon bevált Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai és Byron Katie Munka-módszere illetve a Belső gyermekes gyógyító folyamatok. Ha szeretnétek ezen a vonalon elindulni, akkor jó szívvel ajánlom Andit (elérhetőség: http://onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html), abszolút megéri a befektetést. Ízelítőként ajánlom Byron Kaite: Négy kérdés illetve nagyon-nagyon ajánlom Byron Katie: Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem? című könyveit. Ezek által bele tudsz kóstolni az önmunkába és eldöntheted, hogy beleveted-e magad 🙂

Segíthetnek az ásványok is. Én akkortájt, amikor Bende fogant elkezdtem nagyon vágyni egy holdkőre, pedig megvallom, nem sokat konyítok a kristályokhoz. Volt, hogy meditáció közben a pocakomra tettem, egyet mindig a zsebemben hordtam, egyet pedig a párnám alatt tartottam.  A holdkő kifejezetten női kő. Segíti a hormonháztartás kiegyensúlyozását, serkenti a petefészek működését, növeli a termékenységet, hogy csak néhányat említsek a hozzáértők szerinti hatások közül. Ha nem hiszel benne, legfeljebb lesz egy szép ékszered.

Természetesen pár férfi tagjának is érdemes meditálni, félelmeket megvizsgálni, közösen dolgozni ebben a témában, rájuk azért nem hegyeztem ki a bejegyzést, mert nőként, nőknek tudok a leginkább tanácsot adni. Annyi viszont biztos, hogy a mi kapcsolatunknak nagyon jót tesz, hogy bármit őszintén meg tudok osztani a párommal.

Fontos még az egészséges étkezés, ami az én álláspontom szerint a magas szénhidrát és alacsony zsír-fehérje tartalmú teljes növényi étrend, amely minél több nyers gyümölcsöt, zöldséget tartalmaz.

Végül, de nem utolsósorban a legegyszerűbb válasz a kérdésre: legyetek együtt sokszor, felhőtlenül, játékosan, szerelemmel, boldogan, hiszen mind tudjuk, hogyan készül a kisbaba 😉 (ha kétségeid vannak, írj nyugodtan 😉 )