Mit sem egyszerűbb összedobni ebédre, mint egy zöldséglevest, ugye? Hát nem ugye! Legalábbis nem mindenkinek.
Sok-sok évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy mi sem romantikusabb, mint egy finom levessel meglepni az akkori fiúmat a munkahelyén, melyből érezheti a szeretetemet, a gondoskodásomat és végeredményben megbizonyosodhat róla, hogy milyen jó parti is ez a lány, hogy képes több, mint egy órát bkv-zni egy finom ebéddel őérte. Nos a gondolat testet öltött, úgy gondoltam ne essünk túlzásba, kezdjük valami könnyűvel, hiszen nem mozogtam még túl otthonosan a konyhában. Legyen zöldségleves. Nekiálltam recept után kutatni az internet poklában, egyre kétségbeesetten az ezernyi zöldségleves között bolyongva. Végül vettem egy nagy levegőt és kiválasztottam egyet. Sikeresen el is néztem a receptet és az 5 kávéskanál cukor helyett, 5 evőkanállal tettem bele 😀 Ma már persze egy darab cukorkristály sem közelítheti meg a leveseimet, de nézzétek el nekem, fiatal voltam és tapasztalatlan. Az említett fiú hősiesen elfogyasztotta az édes levest, ugyanakkor a későbbiekben szakítottunk, ugyan nem a leves okán, de ki tudja, lehet, hogy közrejátszott. Azért, hogy veletek ilyen ne fordulhasson elő, megosztom veletek, hogy mit tanultam, tapasztaltam meg a zöldséglevesről az évek során.
Egyrészt azt, hogy olyan kvázi, mint zöldségleves, abban a formában nem létezik, hogy mindenki ugyanazt az ételt értse rajta. Nem létező étel ez, inkább csak gyűjtőnév. Ugyanis a zöldségleves bármilyen lehet, egyetlen, nevéből logikusan következő kritériuma van, miszerint zöldségből készüljön. Ez könnyen kivitelezhető, hiszen számtalan zöldség áll a fejét főzésre adó egyén rendelkezésére, azonban a kezdő konyhai próbálkozót ez a szabad kéz, a számtalan választási lehetőség, kombináció és a mindezzel járó roppant felelősség el is bátortalaníthatja.
Néhány jó tanács a hozzávalókat illetően:
-Leveskocka, ételízesítő használata nemhogy felesleges, de el is veszi a jól sikerült leves felett érzett örömöt és büszkeséget.
-Cukrot semmiféleképpen ne használjunk, hacsak nem kifejezetten cukros-édes paradicsomlevest készítünk, de az ugye már egy önálló étel, azt itt nem tárgyaljuk.
-A hagymát, hacsak a vallásunk nem tiltja vagy az ajurvedikus táplálkozás követői nem vagyunk, semmiképpen ne hagyjuk el, ez úgymond kötelező, ez az alap, amelyre felépül a leves.
-Második lépésként képzeljük magunk elé a levesünket, mi az, ami elsőként az eszünkbe jut, mi vagy mik lesznek a fő hozzávalók? Ezt nagyban befolyásolhatja persze az is, hogy mit találunk a hűtőnkben.
-Ha már a hűtőt említettük, a zöldségleves remek lehetőség, hogy a mindenféle szottyadt, összeszáradt, fonnyadt zöldségünk létezésének értelmet adjunk. Példának okáért nálam valahogy mindig kövesedik egy-két fehérrépa, szuttyad paradicsom, paprika, fonnyadozik egy kis zellergumó. Ezeket mind nagy bátorsággal dobjuk a kondérba, a darabolással nem fáradva, hiszen az ízüket így is átadják, tálalás előtt pedig megszabadulhatunk tőlük.
-Kiváló ízt ad a levesünknek a paradicsom, egészben, félben, negyedben, ahogy úri ízlésünk tartja.
-A zellert, fehérrépát semmiképpen ne hagyjuk ki, akkor sem, ha nem szeretjük megenni, hiszen kiválóan fűszerezik a levest, annak elkészültekor pedig megszabadulhatunk tőlük, ha egészben, vagy nagyobb darabokban kerültek a fazékba.
-A krumplival, répával sosem lőhetünk mellé, meggyőződésem, hogy mindenhez passzolnak.
-Most tudtam meg Nikoltól, hogy az édesanyja levese egy kis kurkumának köszönheti a szép színét, az ízélmény tekintetében pedig a szerecsendió volt a titkos összetevő.
-A fűszerezést illetően nem szükséges túlzásokba esni, só, bors, fokhagyma és egy kis petrezselyem tökéletesek kezdésnek. Ha már kellő magabiztosságra tettünk szert, bátran próbáljuk ki az olaszos, zelleres és mindenféle fűszerezést is 🙂
-Ha időnk engedi, inkább lassú tűzön készüljön levesünk, régen mindig állt egy kondér a tűzön, amibe folyamatosan dobálták a konyhai zöldhulladékot, s pótolgatták alatta a vizet. Ez volt a zöldségleves alaplé, amely akár napokon keresztül is főtt, cserélődött. Persze erre most nincs szükség, csak mint érdekességet említettem meg.
És most álljon itt egy konkrét recept is azok kedvéért, akiknek igényük van még arra, hogy valaki vezesse a kezüket levesügyben.
Hozzávalók:
-2 fej hagyma
-1 kis fej karfiol
-4 nagy krupli
-4 szál sárgarépa
-1 fehérrépa
-1 darab zeller, mondjuk félökölnyi
-2 paradicsom
-1 üveges zöldborsó
-fűszerek: só, bors, fokhagymapor, friss petrezselyem
Elkészítés:
A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és egy kis vízen párolni kezdjük. Közben sorra pucoljuk a zöldségeket, daraboljuk apróra, és amint elkészül egy adag, mehet is a fazékba. A borsó és a petrezselyem kivételével mindent összekeverintünk, felöntjük annyi vízzel, amennyi levet szeretnénk úgy kb, majd készre főzzük. Közben ízlés szerint lehet kavargatni, de ezt csak a jóérzés kedvéért, a leves maga nem igényli. Ha megfőtt, hozzáadjuk a borsót, melyről leöntöttük előzőleg a levét, és a felaprított petrezselymet. Kóstoljuk, igazítjuk, örülünk levesünknek és boldogan fogyasztjuk.
Ninuska 