Mindenkinek vannak olyan ételei, amikhez komolyan kötődik érzelmileg. Nekem az a tócsni az egyik ilyen komfortkajám a gyerekkoromból. Nem ettük sűrűn, mert nagyon melós volt: megpucolni, lereszelni azt a rengeteg krumplit! Hiába került a háztartásba a kézzel tekerős reszelőgép, még mindig komoly munka volt. A sütés következtében pedig olajszagban úszott minden, néha egy kis füsttel keveredve. De a ropogós kis szélek, a hideg tejföl hozzá mindenért kárpótolt minket azt hiszem. Egy bögre meleg menzateával vált teljessé az élvezet 🙂
Nos vegánként sem tejfölt, sem tojást nem fogyasztunk, az utóbbi hónapokban pedig erősen törekszünk az olajmentes táplálkozásra is, így azt hihetnénk, hogy a tócsni örömeitől könnyes búcsút kényszerülünk venni. De nem úgy van az! Arról nem is beszélve, hogy szerencsére mára már a háztartásunk alapdarabja a multifunkci elektromos aprító, ami max 2 perc alatt lereszeli a rengeteg krumplit 🙂